Ami a legalapvetőbb és a legkézenfekvőbb, azzal szoktunk a legkevesebbet törődni. Minden eszmerendszer a maga módján fejezi ki ezt a felismerést, aszerint, ahogyan a problémát érzékeli. Heidegger szerint „létfelejtésben” élünk, és a létezésre magára kellene újra és újra rákérdeznünk. Jézus Krisztus pedig nemcsak saját kortársait, hanem minden kor emberét a szeretet Istenével akarja újra élő kapcsoltba hozni: azzal, akiben mindnyájan „élünk, mozgunk és vagyunk” (vö. ApCsel 17, 24).